Nem az számít amit érzel, hanem...
rta: kimi - Dtum: 2017.01.31. 03:19:34
Egy magyar adófizetõ megírta a NAV-nak: visszakéri a pénzét az államtól, mert nem arra fordítják, amire kellene

.... levelet kapott tõlük - ebben 408 ezer forintos adóbírságot szabtak ki rá .....
Teljes hr
Szentesi kitalált egy számítási módszert: kiszámolta, hogy a 2015-ös adójogszabályok alapján mennyit fizetne egészségbiztosítási hozzájárulásként, ha önadózó lenne. Mivel egészségügyi ellátásra továbbra is igényt tart, ezt nem kéri vissza, minden mást viszont igen.
Nem járul hozzá, hogy adója elveszítse közpénz jellegét

„Ha ez a számítási módszer így nem szabályos, akkor kérem szíves tájékoztatásukat arról, hogy milyen módon kell a jövõben jeleznem az adóbevallásomban azt, ha állampolgárként nem járulok hozzá ahhoz, hogy az általam befizetett adó részben vagy egészben elveszítse közpénz jellegét” - írja a levélben a NAV-nak.
Szentesi ezután utal arra, hogy a parlament tavasszal, nem sokkal az adóbevallás határideje elõtt elfogadta a törvényt, ami alapján az MNB-alapítványoknak juttatott pénz, 250 milliárd forint elveszítette volna közpénz jellegét.

„Mivel – az utókor szempontjából szerencsés módon –az Országgyûlés a törvény megszavazásakor egyáltalán nem vette figyelembe, hogy az a Fõvárosi Törvényszéknek egy már jogerõs bírósági ítéletével megy homlokegyenest szembe, így az eltitkolni szánt adatokat végül mégis megismerhette a közvélemény. Így értesültünk többek között a vs.hu-nak juttatott félmilliárdos támogatásról, Matolcsy György unokatestvérének, Szemerey Tamásnak (és mellette más unokatestvéreknek) az érdekeltségeibe tartozó számtalan vállalkozásnak kifizetett tíz- és százmilliókról, vagy –hogy az egzotikusabb tételek között is szemezgessünk –egy 32 millió forintos zongoravásárlásról (amely egy, az MNB által korábban 4 milliárdért megvásárolt villába került), a 70 millióért kiadott Sakk és Póker címû Matolcsy-könyvrõl, háromszor 1,3 millió forintból megvalósított ruandai tanulmányutakról, az ottani nõk politikai részvételérõl, illetve egy 165 millió forintos szõnyegvásárlásról” - írja a NAV-nak írt levelében.

„De felesleges is lenne elmerülni a részletekben – tételesen átnéztem a listát és egyetlen olyan költést sem találtam, amely akár csak részben emlékeztetne bármilyen közfeladatra, amelyekre pedig elméletileg az adónkat befizetjük” - áll a levél folytatásában.
Részlet a levélbõl
„Találtam viszont az országban kórházakat, amelyek börtöncellára emlékeztetõ körülmények között szolgálják ki az arra rászorulókat, akiket az orvosaik kénytelenek arra kérni, hogy ne csupán a vécépapírt, szappant, evõeszközt, tányért, de a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókat és a ragtapaszt is maguk vigyék be, ha ellátásra szorulnak. Találtam iskolákat, ahol a szülõk dobják össze a krétára és a fûtésre a pénzt. Találtam szociális dolgozókat, idõs- és fogyatékosgondozókat, akik a szociális bértábla többszöri visszautasítása miatt egyre mostohább körülmények között és egyre kevesebb pénzbõl gondoskodnak azokról, akik erre maguktól képtelenek.”
„A legfontosabb üzenet az, hogy fogjuk már fel, hogy ez a pénz a miénk. Amit most ellopnak, azt nem valami felhõbõl lopják el, hanem ez az a pénz, amit mi befizetünk. Ha sikerülne az emberekkel megértetni, mi a közpénz, akkor lenne esély arra, hogy igazi fordulatban gondolkodjunk.”

„Hadd tegyem ezt egyértelmûvé: a most vitatott összeg teljes egészében az enyém. Az én fizetésem, amelyért kizárólag én dolgoztam meg. Az egészért. Nem csupán a nettójáért, ahogy azt ma magyarok tömegei gondolják, akiket ezáltal meg lehet vásárolni egy csekkre nyomtatott 3890 forintos rezsicsökkentéssel. Az egész az enyém.”

„Csak éppen hajlandó vagyok egy jelentékeny százalékáról már elõre önként lemondani és azt egy külön számlára utalni, hogy abból az ország fenntartásához szükséges közfeladatok valósuljanak meg, az imént említett közteherviselés jegyében. És mindaddig hajlandó is leszek erre, amíg azt látom, hogy ezeket a közfeladatokat megnyugtató módon és színvonalon végre is hajtják. Ha azonban azt kell látnom, hogy a közfeladatok ellátására bizalomból átadott pénzemet stadionokra, rokonok kistafírozására, helikopteres utazásokra fordítják, és fõként, ha emellett olyan törvényeket hoznak, amelyek kizárólagos célja az, hogy minden módon ellehetetlenítsék, hogy egyáltalán megtudjam, mire költik a pénzem (lásd közérdekû adatigénylés fizetõsség tétele), a közfeladatokra pedig eközben nem jut elegendõ forrás, akkor én ezt a pénzt nem fogom befizetni. És ne is kérje tõlem senki, hogy ép ésszel befizessem.”


Az MNB-botrány mellett a népszavazási kezdeményezés beadásakor megjelent kopaszok ügye jelentette a fordulópontot. „Alapvetõ állampolgári jogaimat veszik el verõlegényekkel, de nem indul eljárás, nem történik semmi. Szépen lassan belenyugszunk, én meg ebbe nem tudok, nem akarok belenyugodni. Nincsenek eszközeim, mondják meg, hogy mi a módja, ha nem akarok ehhez asszisztálni?” - mondta a 444-nek.

A levélben Szentesi egy konkrét élményrõl is ír. „Szeptember 27-én éjjel mentõt kellett hívnom, mert a barátnõm magzatpózban nyüszített a földön hasi fájdalmak miatt, ám a mentõk ügyeletese kapacitáshiány okán csak annyit tudott javasolni, hogy vegyen be még egy Advilt, de esetkocsit küldeni nem tud. Másnap, 28-án operálták meg a perforált vakbelét, és kevesebb órája volt hátra, mint ahány MNB alapítvány gazdálkodását a kormány megpróbálta eltitkolni (6).” Szentesi a 444-nek az esetet annyival pontosította, hogy mindez a volt barátnõjével történt meg, de olyan súlyosan érintette személyesen õt is, hogy úgy érezte, itt a helye.
Egészségügyre és oktatásra fizeti az adót, nem unokatestvérek magánszámlájára

„És nincs senki, akitõl megkérdezhetném, hogy miért kell egy 27 éves lánynak 2016-ban majdnem belehalnia egy vakbélgyulladásba, miközben másfélmillió forint adót vontak le tõlem a tavalyi évben, épp az ilyen közfeladatokra. Arra, hogy legyen mentõkocsi, amelyik kijön, ha nagy baj van, legyen tûzoltó, aki eloltja, ha ég a házam, legyen orvos, aki meggyógyít, ha megbetegszem, és legyen tanár, aki tanítja a gyerekem, ha nem közmunkásnak vagy szalagmenti dolgozónak szánom. Ezekre fizetem az adómat; nem kastélyra, nem ruandai útra, nem kisvasútra, de legfõképpen nem számomra ismeretlen unokatestvérek magánbankszámláira”.

„A fentiek felett érzett tehetetlen keserûség vezetett végsõ soron a fenti döntéshez. Én is messzemenõkig egyetértek ugyanis a közös teherviselés eszméjével, tudom, hogy egy mûködõ államot közösen kell fenntartanunk, ráadásul még abban is egyetértek, hogy ebbõl a közteherviselésbõl az átlagnál tehetõsebbeknek –magamat is ide sorolom – az átlagnál nagyobb arányban kell kivenniük a részüket. Ezt diktálja a társadalmi igazságosság elve. Sokat vívódtam ezért azon, hogy megtehetem-e egyáltalán azt, hogy saját hatáskörben kivonom magam ebbõl a közteherviselésbõl.”
„Amennyiben azt nem öncélúan, a saját gazdagodásomra végzem, hanem mozgalommá szervezem egy távolabbi, de magasabb értékû közjó érdekében. Jól értik, itt most a polgári engedetlenség intézményérõl beszélek, amely törvényes és morális lehetõséget biztosít számomra, hogy ezt megtegyem, mivel – definíciója szerint – „ha a közhatalom nem teljesíti a tõle elvárt feladatokat, a törvényeket a maguk céljaira formálják, vagy ha az sérti a társadalmi igazságosság elvét, (…) akkor a polgároknak jogukban áll rámutatni erre, és ha szükséges, akkor pedig morális joguk ellenállni.”

„Biztos vagyok benne, hogy a jövõ évi bevalláskor már több tízezren követnék a példámat azok közül, akiket jelenleg szintén mérhetetlen frusztrációval tölt el, hogy a nem kevés befizetett adójukat közfeladatok biztosítása helyett hûbéreseknek és strómanoknak utalják ki, ennek elfedésére a Néptõl kapott hatalmat kihasználva törvényeket hoznak, és amikor végül kiderül, hogy még ahhoz is tehetségtelenek, hogy leleplezõdés nélkül lopják el a pénzünket, akkor csak egyszerûen megrántják a vállukat. És ami rosszabb: mi is megrántjuk a vállunkat.”

„Ha a közpénzek Magyarországon egy kormányrendelet nyomán egyik napról a másikra elveszíthetik közpénz jellegüket, és én mint állampolgár nem tehetek ez ellen semmit, abban az esetben jobbnak látom, ha ez a pénz már a folyamat legelején, nálam elveszíti közpénz jellegét (ha egyszer úgyis ez a sors vár rá). Ezért Önök se kérjék tõlem ezt a pénzt, mert ez már nem az, nem közpénz.”

A NAV ezzel nem egészen ért egyet. Miután Szentesi az adóbevallásában jelezte, hogy visszaigényli a pénzt, levelet kapott tõlük - ebben 408 ezer forintos adóbírságot szabtak ki rá „jogosulatlan igénylésre” hivatkozva. Erre született válaszként az itt idézett levél.

A büntetés azért különösen erõs, mert Szentesi összes adója be van fizetve, egy forint sem hiányzik az államkasszából.

Azt ugyanis eleve levonták a munkahelyétõl. Õ csak azt jelezte a levéllel, hogy egyáltalán nem elégedett azzal, amit az állam a befizetett adóért cserébe nyújt.

Miután megírta ezt a levelet, érdemi választ nem kapott a NAV-tõl. Érkezett viszont egy másik üzenet - ebben jelezték, hogy vizsgálat indul egy korábbi bevallása miatt.
Bíróság elé állna

Szentesi azt mondja, hajlandó akár bíróság elé is állni, és azt szeretné, ha minél többen követnék a példáját. Nem tagja semmilyen pártnak, akciójába egyedül kezdett. Azt mondja, legrosszabb esetben megint külföldön fog dolgozni. Van már nemzetközi tapasztalata, így valószínûleg lenne lehetõsége erre. Tudja, hogy ez nagy különbség azokhoz képest, akiknek nincs erre lehetõségük, ezért sokkal kiszolgáltatottabbak a hatóságoknak.

„De valakinek el kell kezdenie. Az kell, hogy legyenek olyanok, akik azt mondják, én leszek az elsõ meg a második, amíg nem sikerült a kritikus tömeget elérni.”

„És azért kell lépnem, mert félek attól a naptól, amikor a még meg nem született lányom vagy fiam errõl a korszakról fog tanulni a történelemkönyvekben, és megkérdezi, apa, ha mindenki tudta, mi történik, miért nem tettetek semmit? És nekem azt kell majd válaszolnom, hogy kényelembõl.”